Szerelmes magyarok

A szerelem és a szex a régebbi időkben is együtt járt, mégis, talán sokkal gyakoribb volt a hosszan tartó plátói szerelem. Ezért hát ilyen esetekről is tudósítanunk kell.

Az itt leírt, Mátyás király-korabeli igaz történet pontosan olyan, mintha Mikszáth Kálmán vetette volna papírra, ehhez képest a régész Zolnay ásta elő korabeli iratokból.

A főszereplő nemesi család leánya, Neczpáli Zsófia valamikor az 1470-es években született a Felvidéken. Apja egy nagyon gazdag család utolsó tagja volt, de hamar meghalt. Az özvegye is hamarosan követte őt a sírba. A szép, kedves és nem utolsósorban igen gazdag Zsófia – mert nagy örökség várományosa – gyermekként magára maradt. Két nagybátyja volt: az egyik Óvári Pongrác, a rettegett felvidéki rablólovagok egyike, hatalmaskodó főúr. A másik nagybátyjával sem volt szerencséje, mert nem volt különb az elsőnél. Véglesi Justh Andrást nem véletlenül nevezték „népnyomorgatónak”. Ő is a felvidéken garázdálkodott és mivel Zsófia apja végrendeletileg őt jelölte ki leánya gyámjának, hát a lány az ő várába került, míg felcseperedik. A végrendeletben az is benne állt, hogy amint a lány felnő, Justh uram János fiának lészen a felesége. Akkori szokás szerint ezt a végakaratot bemutatták Mátyásnak is, és a király azt helybenhagyta.

Aztán teltek az évek, Zsófia csakugyan megnőtt és igen szép leány lett belőle. Justh uram már a kezét dörzsölte, hogy a fián keresztül övé lesz a Neczpáli-vagyon is, amint nyélbe ütik az esküvőt. Justh különben harácsoló, mohó ember volt, ráadásul szinte „profi gyám”-ként működött: több más gazdag gyám-gyereke is volt, azok vagyonára is fájt a foga. 1486 nyarán ugyan a fiatalok már hivatalosan is „jegyet váltottak”, azaz jegyesek lettek, amikor Zsófia egy napon szerelembe esett. No, mondanom sem kell, hogy nem a leendő férjébe szeretett bele ellenállhatatlan módon, hanem valaki másba. Justh uram persze nem tűrte az ilyesmit, ő kész lett volna felesége rokonát erőszakkal is férjhez adni a fiához. Azért a huzavona eltartott egy-két évig, mígnem Zsófia megoldást talált. Panaszos levelet írt a királynak!

1789 augusztusában Mátyás király a zólyomi hegyek között vadászott. Beteges volt már – az életéből alig fél év volt hátra – de, mint látjuk, ez nem akadályozta abban, hogy gyakorolja szenvedélyét. Amikor titokzatos küldönc útján a kezébe került a fiatal leány levele, már tudta is, hogy közbe fog lépni: neki is elege volt a rablólovag gyámból. Visszatért Budára,