Második fejezet

A Zenélő Patkány,a Zöld Prücsök és az Álmos Elefánt

A világhírű kémnő elsősorban keservesen bőgni kezdett. Úgyszólván bömbölt, mint valami megfenyített, komisz gyerek, és az emberek, akiknek sejtelmük sem volt, hogy eza kócos kamaszlány világhírű kémkedéssel foglalkozik, hatalmas cipőjében egy titkos vörös királlyal, kíváncsian megálltak arramenőben, hogy szemügyre vegyéka kidobott egyén bömbölését,a vörös káplár élettartalmával kapcsolatos hátborzongató jövendölését, ruhájának gépies porolgatása közben. Errea járókelők felé kinyújtottaa nyelvét, szintén híjávala láz vagy gyomorrontás megfelelő indítóokainak.

Szerencsére odalépetta lányhoz egy bronzarcú, vállas egyén, akit Szivar néven jól ismert mindenkia kikötőben, és halkan, megnyugtatóan odasúgtaa híres kémnőnek:

– Te egy nagy ló vagy, Prücsök, és gyere, mert képen ütlek!

Megjegyzem, eza Szivar két év előtt úgy fejbe ütötte Honolulubana vámházraktárnokot egy iratszekrénnyel, hogy ez az ember azóta percenként csuklik, amiről különbena stockholmi orvosi szemle húsvéti számában igen mélyenszántó értekezést írt egy Nobel-díjas tudós. De áttekinthetetlen mindazok számára, akiknél különleges kísérő tüneteket okozott, ha Szivar egy vagy más okból fejbe ütötte őket, anélkül, hogy az illetőről később tudományos szakmunkát tettek volna közzé, aminek legfőbb okaa világon megjelenő orvosi folyóiratok aránylag korlátozott száma.

A lánynak, úgy látszik,e komor jassz teljesítményei nem imponáltak, mert még harsányabban bőgött és apró öklével belevágotta bronzarcú széles mellkasába.

– Semmi közöd hozzá! Eredja fenébe!