1. fejezet

Catania csendes volt. A koradélutáni tikkasztó hőség elriasztotta az embereket attól, hogy az utcára merészkedjenek. Az aszfalt és a házak falai is szinte izzottak a melegtől. A tenger felöl ugyan érkezett egy kis szellő, de az is forró volt, viszont besodorta a városba a kikötő zaját, a hajókürtök távoli hangját, ami azt bizonyította, hogy mégsem halt ki minden. A szemnek felüdülést jelentett egy-egy autó feltűnése a magányosan színüket változtató közlekedési lámpák alatt, vagy a pizzéria teraszán ücsörgő bágyadt turisták és a feketeruhás öreg szicíliaiak látványa, akik nem igazán adtak sok munkát a pincéreknek, hiszen ebben a melegben képtelenség volt enni és inni is alig.

Egyszerrea gimnáziumnyitott ablakain keresztül felhangzott az ismerős csengetés, amelya tanórákvégét jelentette. Hamarosan az iskola kapui is feltárultak, hogy akár egy lávafolyam, kiontsa magábóla nevetgélő, csacsogó és kiabáló tanulók hadát. Többen azonnal leülteka lépcsőre, talán egy randevú miatt, más csoportok pedig elárasztottáka pizzériákatésa kávéházakata környéken.
És Catania ezzel ismét életre kelt.

Angelica kilépetta gimnáziumépületéből. Örülta napsütésnekés az életnek. Tegna