: Elek Benedek
: A magyar nép múltja és jelene A szolgaságtól a szabadságig
: Adamo Books
: 9789634532231
: 1
: CHF 3.40
:
: Geschichte
: Hungarian
: 558
: DRM
: PC/MAC/eReader/Tablet
: ePUB
Végigvezetni az olvasót a magyar történelem kevésbbé ismert, járatlan ösvényein. Eléje teríteni a magyar népnek, a föld népének ezer esztendős történetét; hol jobbra, hol rosszabbra forduló állapotát; végigvezetni a törekvések, küzdelmek ezer esztendős utján, amely törekvéseknek, küzdelmeknek hol nyilt, hol rejtegetett célja ez volt: szabadság, egyenlőség, testvériség.

Nehogy az olvasó félreértse szándékomat. E könyvnek nem lehet célja már begyógyúlt sebeknek felszaggatása. Ellenkezőleg: az a becsületes célja van, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség Szentháromságában egygyé lett népek közt a szeretetet még bensőbbé tegye, urat és parasztot, a szó nemes értelmében egy testté s lélekké forraszszon össze...

A honfoglaló magyarok
A honfoglaló magyarok száma. – Egyenlőség. – A családi élet. – Az itt talált népek. – A nagy-és kisbirtok. – Állattenyésztés. – Halászat. – A tanya. – »Ázsiai« gazdaság. – Megjelenik a kereszt.

Kétszázötvenezer főnyire becsülik történetíróink a honfoglaló magyarok számát: férfit, nőt, gyermeket együtt. Kétszázötvenezer főnyi nagy család tört át a vereckei szoroson s húzódott le a Tisza mellé: itt kezdődik a honfoglalás, annak az áldott, szép földnek a megszerzése, melynek a neve ezer esztendő óta:Magyarország. Jöttek a tiszta magyar fajjal mindenféle keverék-népek is, különösen szlávok, többnyire kénytelen-kelletlenül, de bizonyára sokan önként, jókedvvel is. Amazokat a kényszerűség, emezeket a reménykedés fűzte a honkereső magyarhoz: hátha ennek az elszánt, vitéz népnek a társaságában sorsuk jobbra fordul.

A tiszta magyar faj, a hét törzsre oszlott magyar nép, melyhez a nyolcadik, a kabarok törzse, Levédiában szegődött, azóta már ezer éves életében ekkor élvezte a legtisztább, a szó igaz értelmében eszményi szabadságot. Nem korlátlan, féktelen szabadság volt ez. Az a nép, mely karddal szerezte meg e földet, nem lehetett fegyelmezetlen tömeg, amelynek minden tagja a maga esze után indul s aközös munkában kénye-kedve szerint vesz részt. Mert ember és ember közt, a maga dolgának tetszés szerint való végzésében, nem volt ugyan különbség, szabad és független volt ennek a nagy népcsaládnak minden tagja; de a közérdekű dolgok intézésére, végrehajtásáravezér kellett, akinek, midőn a nép összesége által elfogadott tervek, határozatok végrehajtására került a sor: parancs volt a szava. Mi tette a különbséget ember és ember közt? Nem a születés, hanem az egyéni kiválóság. Az ész, erő, vitézség; a jellem tisztasága, megbízhatósága. Nyilvánvaló, hogy ezek s ezekkel rokon tulajdonságok emelték Árpádot elsővé a legelsők, a legjobbak között; aminthogy viszont jellembeli fogyatkozások: gyávaság, árulás, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság s más egyéb bűnök már a honfoglalás előttszolgává süllyeszthették a tiszta magyart is.

Ha a magyar fegyelmezetlen, gyülevész, az igazi szabadságot a féktelenkedéstől megkülönböztetni nem tudó nép, – aminek ellenkezőjét bizonyítja hadviselésük módja a honfoglalás idején, – elfoglalhat ugyan jó nagy darab földet a mai Mag