1. Félelmek és csaták

Atács megállt az ajtóban. Azonnal feltűnt neki a négy idegen srác, akik a büféscsajt szórakoztatták. Az egyik észrevette, majd laza mozdulattal megbökdöste a mellette álló közel kétméteres fiú vállát. Atács érezte, hogy gáz lesz, főleg, amikor elindultak felé. El kéne futnia, ez volt az első gondolata, de elkésett vele. Bekerítették. A diákok szép lassan kiszivárogtak a büféből.

– Hol van az a szemétláda haverod? – kérdezte a magas srác és a karját az ajtófélfának támasztotta.

– Sok haverom van… – többet nem tudott mondani, mert az elkapta a nyakát és nekinyomta a falnak.

– Az a tetű, aki bemerészkedett a vadászterületemre! – A fiú a büféscsajra nézett, aki aggódva figyelte a jelenetet.

Atács összerakta a képet. Pár napja Praetor hancúrozott a bögyös lánnyal, a tegnap esti buliban pedig Krisz vitte el egy körre. Ez lenne a pasija? Szorult helyzetben volt, mégis majdnem elröhögte magát.

– Arra a híres vadászterületre már elég sokan bemerészkedtek nagymenő, fogalmam sincs, melyiket keresed… – sziszegte a fogai között.

A srác olyan erővel ütötte gyomorszájon, hogy Atács összecsuklott. Nem kapott levegőt, vicsorogva tátogott, mint a partra vetett hal. A lány odaszaladt.

– Ezt most mér’ kellett? Még csak rám sem nézett! – Lehajolt hozzá, fogalma sem volt, hogy segíthetne rajta.

Az óriás úgy felkapta, mint egy szivacsot.

– Velem senki sem szórakozhat, bébi! Vágod? – A lány ijedten igent intett.

– Velem sem! – szólalt meg valaki a háta mögött.

Krisz a válláig ért, de olyan fenyegető és magabiztos volt a hangja, hogy a fiúk óhatatlanul hátrébb lépt