Én és a szexualitás

Sokszor fogalmazunk úgy, hogy a nő számára a szexualitás: kapcsolat. Ilyenkor inkább arra gondolunk, hogy a másikkal való kapcsolat, pedig ez ugyanolyan mértékben szól az önmagunkkal való viszonyról is. A szexualitás akkor lehet igazi társasjáték, ha egymásra is, önmagunkra is figyelünk, képesek vagyunk a test nyelvén megszólaló ajándékot adni és elfogadni is.

Egyikünk sem eszköz, biovibrátor vagy bioguminő. Sem őt, se magamat nem tarthatom kevésre. A „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” gondolatvilágában az a „mint” számomra nemcsak minimum, de maximum is. Csak annyit tehetek szívből a másikért, amennyit magamért is tudok. Csak annyira ismerhetek meg valakit a szexualitásában, amennyire a magamét ismerem.

Én azt érzem, hogy pontosan azért tartunk ma ott, ahol tartunk, mert egy kapcsolat úgy nem működik, ha én magammal nem vagyok tisztában. A nincsből nem lehet adni. Van egy jó táncos hasonlat, hogy mi kell ahhoz, hogy két ember jól tudjon együtt táncolni. Egyszer az, hogy mind a kettő tudjon külön-külön is táncolni. Aztán pedig az, hogy ugyanarra a zenére táncoljanak. Tehát kell ő, kellek én, és kell a közös. De hogy mennyire megvannak az ősi motívumok a táncban is: a férfi jele az álló vonal, és a legény a táncban hozza ezt a vonalat. A nő a szimbóluma a kör, és hogy táncol a nő? Körbeáll a többi nővel. Minden ott van benne valóban. (Katalin – 47 éves, házas, de jelenleg külön élnek, két felnőtt és egy kiskamasz édesanyja)

Tetszik nekem ez a táncos példa. Nem csak azért, mert jól leírja a kétfelelősségű párkapcsolatot, valaminek a közös megteremtését, vagy a szimbolikus kapcsolódási mintánkat. De azért is, mert látom ezekben a formákban az álló fütyköst, meg a punci lyukát. Mindenben ott bújhat a szexualitás, átjárja a világunkat. A szex története nem is a „másik” megjelenésével kezdődik, hanem azzal személlyel, akivel életünk során a legtöbb időt töltjük: önmagunkkal. Saját mesénk főszereplői vagyunk, akit egyáltalán nem mindegy, hogy tudunk-e szeretni, szexualitását képesek vagyunk-e tisztelni.

Akár tanulni egy életen keresztül. Felfedezni a saját szexualitásunk első bimbóit, kibomló, majd hervadó virágait, érett gyümölcseit, melyek aztán új magvakat hozhatnak, új bimbókat nyithatnak bennünk.

Húsz nő történetét gyűjtöttem össze ebben a kötetben, és bár a keresztneveket megváltoztattam, pár jellemző adatukat megtartottam, hogy a témákra bontott anyagban is összeköthessük az egyéni történeteket. Az el