Katherine Shaw egész életét a balettnek szentelte. Mindig is arról álmodott, hogy hivatásos balerina lesz, ám tizenkilenc évesen úgy dönt, hogy még szüksége van pár évre, mielőtt meg tudna birkózni egy társulattal. Így legjobb barátjával, Alexanderrel együtt egyetemre megy. Persze az új élet, távol a szülőktől nem könnyű. Kat kétségbeesetten vágyik arra, hogy végre lány barátja is legyen. Belinda, a szobatársnője ezt kihasználva, először a legjobb barátnője, majd a legnagyobb riválisa lesz. Katherine-nek azonban nemcsak Belindával kell megküzdenie, hanem arról is döntenie kell, hogy végre megvalósítja nagy álmát, és a Királyi Balettben táncol, vagy átadja magát a szerelemnek.
A napfény különös táncot járt a tenger felszínén. A világoskék és a szinte már szürkés mélykék színek összemosódtak, életre szóló háborút vívva a hangos hullámok segítségével. Egyszer az egyik, máskor a másik nyert, és olyankor az egész tenger színe megváltozott. Katherine szerette nézni a víz fékezhetetlen hatalmát. Nagyvárosi lány létére mindig elbűvölték őt a hullámok és a bennük rejtőző különleges erő. Mindez egyszerre volt félelmetes és kecsegtető. Az elmúlt években csak a nyaralások alkalmával került a tenger közelébe, emiatt csillogó szemekkel és szinte már visszafojtott lélegzettel figyelte az alatta folyó párbajt. Egy erőteljesebb hullám hirtelen nekicsapódott a sziklának, jó nagy adag vizet fröcskölve a part távolabbi részére. A lány ösztönösen hátrébb lépett, nehogy a víz megcsapja, de közben mosolygott. Alig merte elhinni, hogy volt elég bátorsága belevágni ebbe az új kalandba. Egyszerre volt izgatott és kissé ijedt. Bár az utóbbit soha nem ismerte volna be senkinek. A szél belekapott hosszú, göndör fürtjeibe, és felrepítette őket. Mélyen beszívta a sós tengeri levegőt, és lehunyta a szemét. Az elmúlt két napban a szülei segítettek neki beköltözni, és elhelyezkedni a kollégiumban, aztán visszautaztak Londonba. Tizenkilenc év után először maradt teljesen egyedül.
Kat egész életében a szüleivel élt, az általuk nyitott balettiskolában táncolt és magántanuló volt. A tánc volt az élete, ám friss érettségizőként másra vágyott. Mindig is kimagasló teljesítményt nyújtott az iskolában. A szülei táncos génjeinek köszönhetően, és annak, hogy az anyja a tanári szerepet is betöltötte, nem is lehetett volna másképp. Épp úgy, mint bármelyik másik diáktársa, ő is keményen edzett nap mint nap. Néha még többet is, mint a többiek. Ám egyetlen percig sem bánta ezt. Imádott minden percet, amit a színpadon tölthetett, de nem csak azért, mert olyankor mindenki őt figyelte, hanem azért is, mert olyankor úgy érezte, a hosszú és fárasztó edzések mind kifizetődtek. Amikor pedig a színpadon táncolt, önmaga lehetett. Olyankor senki nem várt el tőle többet vagy mást, csak simán Kat lehetett, és abban a pár percben tényleg minden tökéletes volt. A londoni* Királyi Balett bármit megadott volna azért, hogy velük szerződjön le, de a lány nem akarta feladni a hírnevét. Hogyan is szerződhet
