Földközi-tenger, a francia partoknál.

Jobb oldalon a kéken csillogó tenger, valahol a párázatban alig látszó, lomha teherhajó, balra, úgy négy-ötszáz méterre az ébredező partvidék egyik települése, a hajó alig megdőlve, finom sustorgással kokettál a kis hullámokkal, a kormányállás asztalkáján a nap első csésze kávéja, szóval gyönyörű a reggel.

Igazából semmi dolgom, a robotkormány figyel, a génua és a nagyvitorla szépen teszi a dolgát az egyenletes kettes-hármas szélben, de jó itt ülni azEsmeralda bal oldalán a lejáró melletti kis forgószékben.

Nap úrfi már lesimogatta rólam a pólót, csak egy fehér bikini van rajtam. Ha valaki idenéz egy távcsővel, egy harminc körüli nőt lát, szőke haj, nagyjából 170 centi, 55 kg. Nem mindig néztem így ki, de ezt egyelőre hagyjuk! Ami azt illeti, az utolsó négy és fél év hatására nem maradt rajtam egy deka hájacska sem. Előbb a másfél éves iskola: elmélet, tornaterem, uszoda, búvárkodás, lovaglás, harcművészetek. Utóbbi néhány, finoman szólva, nem legális elemmel (szépen elosztva: shihan Csuicsi Nagamori tanította a legális technikát a szellemiségével együtt, egy törékenynek tűnő lány, Kimiko Jamagucsi meg néhány hasznos aljasságot). Mindenféle jármű vezetése robogótól helikopterig, néha könnyed 12 km futás, lovaglás, fegyverkezelés a 6,35-ös Zbrojovkától az 50 Browning M2-ig, meg pár olyan fegyver, amiről a legtöbb ember nem is hallott, és mindez „természetesen” szétszedéssel, összerakással együtt, kis vívás, pihenésként némi nyelvtanulással. Ja, utóbbit trükkösen beépítették az egyéb foglalkozásokba, mert úgy hatékonyabb. Na, igen. Hozzá mindenféle gépekkel támogatott elméleti, gyakorlati vizsgák, csak, hogy ne legyen unalmas. Viszont rászoktam a kemény mozgásra, ha tehetem, azóta is rendszeresen futok, úszom és látogatom a dódzsót. Aztán már élesben egy sor bevetés, két könnyebb sebesülés, három dicséret és előléptetés. Közben a maradék szabadidőmben repülés, órák gyűjtése, vizsga. De legalább nem nagyon maradt időm a magánéletemen agyalni.

A hajó nem a miénk, egy ismerős kérte, hozzuk utána Marseille mellé. Imád villogni vele, de a transzatlanti átkelés sok neki, mi meg kosztért – kvártélyért elhoztuk. Végül is remek móka.

Luc még alszik, a nyitott szellőzőn át hallatszik, ahogy „hangosan szuszog”. Horkol, mint egy körfűrész, de ez tabu. Ő csak szuszog. Szerencsére jó alvó vagyok, nem szokott zavarni. Egyébként egy jó 180 centis, a magasságához hasonló IQ-jú, kedves pasi, és még főzni is tud. Ha olyan kedve van. Jó férje les