Az erős antropikus elv esete az elefántormánnyal

„A kedvenc tudományos elméletem szerint a Szaturnusz gyűrűje kizárólag a légitársaságok általelveszített csomagokból áll.”(Mark Russel)

Az erős antropikus elv a fogalom megalkotója, Brandon Carter szerint azt mondja ki, hogy „az Univerzumnak, és így alapvető paramétereinek is, melyektől függ, olyanoknak kell lenniük, hogy megengedik [az Univerzum létének] valamely fázisban megfigyelők megjelenését” [Barrow – Tipler 1986].

Itt a megfigyelők alatt persze értelmes megfigyelőket kell érteni. Darwin annak idején kijelentette, hogy nem különösebben érdekli az „értelmes ember”, mivel „a más érzékekkel rendelkező rovarok sokkal csodálatosabbak” [Quammen 2014]. Azaz amennyiben elfogadjuk az evolúciós elméletet, és ezzel együtt azt, hogy nincs kitüntetett helyünk az állatvilágban, úgy semmi okunk azt gondolni, hogy az értelemnek (illetve az értelmes megfigyelőnek) kitüntetett szerepe lenne.

De az antropikus elvvel kapcsolatban vannak ennél súlyosabb problémák is. Ugyanis abból indul ki, hogy amennyiben akár csak nagyon kissé eltérőek lennének a fizikai állandók, akkor az élet egyszerűen nem jöhetne létre (élet alatt most a szénalapú életet értve). Vagyis: a Világmindenség annyira finoman „ránk van hangolva”, mintha csak egy szuperintelligencia „babrált” volna a természeti állandókkal [Holyle 1982]; és ezen a ponton, nem különösebben meglepő módon, fel szoktak bukkanni a „design argumentumok” azon képviselői, akik szerint ezt a finomra hangolást valakinek (talán valamiféle felsőbbrendű intelligenciának) minden bizonnyal el kellett végeznie.

De persze nem.

A mai felfogás értelmében a tudomány azzal foglalkozik, hogy „mi van” (mi létezik). G. E. Moore még 1903-ban definiálta a „naturalisztikus tévedés” fogalmát: e szerint a fizikailag létezőből nem következik az etikai kell, azaz „a tényből nem következik az érték” [Ridley 2001]. Abból, hogy minden ember halandó, nem következik, hogy ez „tényként” jó vagy rossz dolog: önmagában ugyanúgy nem mond semmit az etika számára, mint ahogy az sem, hogy a Hold a Földdel közös tömegközéppont körül kering. Teljesen más lesz azonban a helyzet, ha az adott kérdést magunkra vonatkoztatjuk.

Tehát először is vannak a „tényekre vonatkozó” állításaink: ezekkel a jelenlegi megállapodás szerint a tudomány foglalkozik; illetve azok az á