SZORONGÁS VAGY PÁNIK, SPONTÁN VAGY KOGNITÍV PÁNIK?
Szakavatott, tájékozott pánikosoknak biztos nem mondok sok ismeretlent, ha összefoglalom, mit is kell nagy vonalakban tudni a pánikról. Mégis úgy gondoltam, rászánok erre egy fejezetet, hátha valakinek még tartogatok új információt.
Másrészt az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy megértsük, mi is történik velünk, amikor azt mondjuk: „pánikrohamom van”.
Egy bizonyos idő és számos sikertelen próbálkozás után az embereknek már nem elég, ha egyszerűen csak azt mondjuk, ezt vagy azt csináld, és higgy nekem, minden jobb lesz. Az emberek érteni is akarják, mi történik velük. A szorongók leginkább azt utálják, hogy velük mindig csak történnek a dolgok, de nincs hatalmuk fölöttük.
Ahhoz, hogy a pánikot önmagunk kezelni tudjuk, tisztában kell lennünk vele, mi történik ilyenkor. Ha a tények ismeretében elfogadjuk, hogy a pánik egy tanult félelmi reakció, máris elkezdhetünk stratégiákat kidolgozni arra vonatkozóan, hogyan tanuljuk meg ennek ellenkezőjét, azaz hogyan tanuljunk meg nem félni.
A szakirodalom a pánikotintenzív szorongásos rohamnak tekinti. Heves félelmi állapot, amelynek nincsenek látható okai. A pánikbetegség lényegét a visszatérő, súlyos szorongással járó rohamok jelentik, melyek nyomában a személy legalább egy hónapja él át félelmet egy esetleges újabb roham kialakulásától, annak következményeitől.
A pánikbetegségfő tünetei (BNO szerint): 1. palpitatio (heves szívdobogás), szapora szívverés (tachycardia) 2. izzadás 3. remegés, reszketés 4. fulladás- vagy légszomjérzés 5. fuldoklás (torokgombócérzés) 6. mellkasi fájdalom vagy diszkomfort 7. hányinger vagy hasi diszkomfort 8. szédülés, bizonytalanság vagy ájulásérzés 9. derealisatio (a realitás elvesztésének érzése) vagy depersonalizatio (olyan érzés, mintha elvált, elszakadt volna saját testétől) 10. megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől való félelem 11. halálfélelem 12. paresthesiák (zsibbadás, érzéketlenség, bizsergés) 13. hidegrázás vagy kipirulás, hevülés.
A fenti tünetek közül legalább 4 (vagy több) hirtelen fejlődik ki, és maximális intenzitását 10 perc alatt eléri.
A pánik csoportosítása Donald Franklin Klein nevéhez fűződik. A pániknak két nagy csoportja van. A gyógyulásunk szempontjából fontos, hogy a leírtak alapján tudjuk, melyik kategóriába tartozunk.
Az egyik aspontán pánik, aminek egyáltalán nincs előjele. Mindenféle külső kiváltó inger nélkül jelentkezik, és váratlanul csap le. Nincs előzetes szorongás, félelem, aggódás. Magát a rohamot sem kíséri szükségszerűen félelem. Légzési nehézségekkel és szívtünetekkel indul, majd kapkodó légzés jellemzi.
A kapkodó légzés evolúciós szempontból egyébként túlélő stratégiaként alakult ki, a fulladásos élményekhez köthető reflexes folyamat.
A másik aszorongásos – más névenkognitív – pánik, ami ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a spontán pánik, mégis teljesen más természetű. A szorongást és aztán az abból kialakuló rohamot félelem indítja el. A félelem forrása bármi lehet. Fóbiásoknál ez lehet a pókoktól, lifttől, mélységtől, magasságtól, közlekedéstől (például hajón, repülőn, metrón vagy hídon, alagútban) való félelem. A félelmet egy adott helyzet vagy inger váltja ki, ami tévesen arra figyelmeztet minket, hogy veszélyben vagyunk. Az irreálisan veszélynek feltételezett helyzetre erős szorongással reagálunk.
A szorongás feladata és evolúciós haszna reális veszélyhelyzetben az lenne, hogy felhívja a figyelmet, és megakadályozzon minket abban, hogy bajba kerüljünk, például áldozatul essünk egy mérges póknak, kígyónak vagy lezuhanjunk valami nagy magasságból. Ha adott inger hatására szorongani kezdünk, a szervezetünk többek között heves szívdobogással és kapkodó légzéssel reagál. Elindul egy vészreakció, a szervezetünk az ősi félelmekre visszavezethető módon felkészül a menekülésre vagy támadásra, magára a túlélésre.
Ha most elsőre ezt olvasod, biztos azt gondolod, félsz ugyan a pókoktól, vagy sokan rettegnek az egerektől, de mi köze mindennek a te hétköznapi tüneteidhez. Hát az, hogy szerintem vannak más, egyéb fóbiáid is, csak esetleg eddig nem fóbiaként gondoltál rájuk, nem úgy kezelted őket.
A legtöbb p
