| A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése 'könyvek'. (A 'könyvtekercs' jelentésű byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi 'könyvek'-nek a szent iratok gyűjteményét. A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen 'Írásnak', 'Írásoknak' nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést), továbbá 'Isten Igéjének', 'Szentírásnak', 'Könyvek Könyvének' is hívják. Az 'Isten Igéje' elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál. Ezen kívül Ézsaiásnál az 'Úr könyve' néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára. |
