„Leek, aki megsz?nt inas lenni s mer?ben emberi szervezetté süllyedt, bágyadtan, de mégis kereken megkérte, hagyja magára, mert -úgymond - eléggé jólérzi magát. Erre aztán a legirigyeltebb fest?, a m?vészdics?ség& acute;s diadal jelképe, magáraöltött az inas jellegzetes bolhaszín-otthonk&aacu e;játés - kellemetlenéjszak&aacu e;ra fölkészülve - bele-vetette magát egy kemény karosszékbe.Újr csöngettek, s a kapu fel?l kemény, parancsoló kopogás hangja reszketett végig az elhagyott házon, vészjósló n, ijeszt?n. Akárcsak a Halál kopogása volt volna. Magával hordozta azt a borzasztó sejtelmet: hátha csakugyan komolyan beteg? Priam Farll idegesen felugrott, hogy szembeszálljon a csönget?kkelés kopogtatókkal...'