Három szó
:
Kazinczi Károly
:
Három szó
:
novum pro Verlag
:
9783991070443
:
1
:
CHF 6.50
:
:
Erzählende Literatur
:
Hungarian
:
204
:
Wasserzeichen
:
PC/MAC/eReader/Tablet
:
ePUB
Mi zajlik le egy emberben, hogyan változik a gondolkodása, amikor egy folyamatos fizikai leépüléssel járó betegség elindítja a halál felé vezet? úton? Mire koncentrál? Vajon mennyit változtat ez a személyiségén? Hogyan lehetséges az, hogy míg az egyik ember meg?rzi humorérzékét és képességét arra, hogy meglássa maga körül a szépet és a jót - mi több, ezekre építi hátralév? napjait -, addig mások magukba fordulnak és keser?ségüket a környezetükön vezetik le? Kazinczi Károly novellafüzére óhatatlanul ezt a kérdést veti fel az olvasóban, miközben a jelen pillanatainak és a múlt emlékeinek hullámain sodródva végül a f?h?s végleg elköszön e világtól.
A negyedik jel
Profi ez a nővér.
A mentők hoztak be egy bácsit igen rossz állapotban, még így, laikus szemmel nézve is. Hasonló gondja van, mint nekem volt pár napja, folyamatosan vért hány. A fia, a menye perceken belül megérkezik, és nem tágítanak mellőle. A nővér csak félreállítja, nem küldi el őket. Hozza a hánytálat, de az kevés, egyre nagyobb a vértócsa a padlón. Az ügyeletes orvos segítséget kér: tudja, hogy egyedül nem képes megbirkózni a feladattal. A nővér tapasztaltabb, nyilván több ilyen esetet látott már, mint a fiatal orvos, gyakorlott mozdulatokkal dolgozik. A bácsi tűri a megpróbáltatást, ritkulnak a hányási rohamai. Így is rengeteg vért vesztett, de kitart, nem adja fel, kicsit megnyugszik. A nővér törli fel a vért. Hajnalban hogy lenne takarító egy kórházban?
Megérkeznek a specialisták. A nővér most küldi ki a hozzátartozókat – ami most jön, a nem az ő szemüknek való. A bácsi gyomrába le kell küldeni egy luftballonszerűséget. Amikor a helyén van, akkor fel kell fújni, mint egy kis belső gyomrot, úgy talán eláll a vérzés. A specialistának nem megy igazán a művelet, ügyetlenkedik, a nővér segít. A szomszédos ágyról nézem. Csak hogy tudjam, mi várhat rám, ha jön a következő vérzés nálam is, bár én most rendben vagyok. Úgy érzem.
Műszeres vizsgálatokra is szükség lesz a bácsinál, méghozzá hamar. Az ultrahanghoz, röntgenhez, gyomortükrözéshez már úton van a személyzet. Többségük Pest környékén lakik, kiért mentőt, kiért taxit küldtek.
Most már csak az a feladat, hogy a bácsit le kell vinni innen az első emeletről a földszinten lévő gépekhez. Amíg ezt szervezik, szinte ketten maradunk vele. Ugyan vannak még betegek a kórteremben, de vagy valóban alszanak, vagy csak úgy tesznek, vagy nem merik felfogni a helyzetet, hogy itt tényleg életről-halálról van szó.
Fölkelek, odamegyek a bácsihoz, megsimogatom a homlokát és nyugtatgatom: a nehezén már túl van. Megszorítom a kezét. Reggel, a vizsgálatok után találkozunk, betegtárs!
A nővér és az egyik orvos végre betol egy betegszállító ágyat, amivel le lehet vinni a bácsit a földszintre, ám ahhoz rá k